Hát jobban bírtam volna, ha a demokratikus ellenzék pártelnökei, vagy a pártok által delegált szónokok mondtak volna beszédet a Grundgesetzet és a sarkkal taposott törvényeket szinte parlamenti vita nélkül megszavazó Fidesz-kennel operaházi önünneplése elleni tüntin. Akkor a drága és okos Majtényi László lehetett volna a bónusz rétor. Szegénykém így egy kicsit beleveszett a komolytalan versikékbe (copyright, bocs, Pásztor Tibi!) és "civil" dumcsizásokba.
Azért is jobban fogtak volna a pártzászlók és a pártszónoklatok, mert a magyar nemzetet évtizedes hazugságaikkal hipnotizáló önkényuralmi falanxot - miután szavazói többségét már elveszítette a közvéleménykutatások szerint - az fogja lélegeztetőgépen tartani, hogy a választópolgárok végképp nem tudnak maguknak pártot választani. Egy kicsit futtatni kéne a pártok kirakatpolitikusait, hogy bebizonyítsák: nemcsak vetélytársai egymásnak, hanem szövetségesei is az önkénnyel szembeni fellépésben. Itt volna az ideje, hogy egymás kezét megfogva részesei legyenek egy demokratikus koalíciónak - Demokratikus Koalícóstul, MSZP-stül, LMP-stül és akár a parlamenten kívüli demokratikus erőkkel, SZDSZ-szel, SZEMÁ-val és másokkal együtt. Aztán, ha visszaáll a köztársaság rendje, és a parlament a "parlé", vagyis a beszéd, a vita helye lesz, és nem törvénydaráló, akkor újra lehet majd szépen hirigelni egymással.
Mert, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, ahhoz nincs szükség parlamentre, hogy a többség megszavazza, amit eléje tesznek, ezt megtehetnék frakcióülésen is. És megtette anno a Népköztársaság Elnöki Tanácsa is teljes magányban, amikor a - kommunista - pártközpont elé tett valamit. Egy köztársaságban a jogszabályok maradandók, hosszú életűek, a parlament nem a túl gyakori változtatgatásukra való, hanem a nyilvános agymenésre.
Hát ennyi, mindenesetre sokan voltunk, a színpadról százezret saccoltak, a rendőrség és az ebmédia majd mond egy sokkal kisebb számot, a valóság pedig nyilván a kettő között van valahol. Mindenesetre úgy összetorlódtunk az elején, hogy én kisebbfajta pánikban menekültem a hátsóbb régiókba az Oktogon felé. Ahol már lényegesen ritkásabban álltak a Szolidaritás, a 4K és mások rajongói. A Nagymező utca torkolatánál összegyűlt egy tucatnyi feminin nácica is, a rendőrség által gondosan elkülönítve (nehogy bajuk essék).
A fotókat már BAZ megyéből teszem fel, remélem ezeket nem nyúlja le forrásmegjelölés és link nélkül a 168 Óra Online, mint a Kunigunda utcai kordonbontáséi közül nyolcat. Csókoltatom őket.
Folytatás az Orbán, takarodj! című blogomban.
